Anyám,csak emberként akartam élni
felemelni bűnös ráncos fejem öledből
Tompa puffanással szállt el
emlékem,becsületem,kivetett ember
lettem én ott, ahol nem adatott
meg a tisztesség soha
Felültem az árokpart szélére
idegenül szólalt meg a szívem
mellemben
Megütött a szégyen vörös szemű
kísértete, fájdalmamban kitéptem
a szálló nap őserejét, koncként dobtam
sátánnak életem, mert teremtő fiskálisom
felhők közé rejtette szégyentől,bűntől,
vértől, csorgó gondolatát, nem értette
Káin őrült könnyeit,nevetése gúnyát
varangyok nászát, fekete szárnyú gonosz
angyalok örömét,kik vértől ittasan
szárnyalták be az eget,vért hintve
a földre,nyugattól keletig.
Anyám,csak emberként akartam élni
de a vadfa hajtása gyilkos dühöt hordoz magában
és örökre az ember szíve mélyén lakó marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése