A könyv

Hamvas Béla

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni, amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg. Hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied.

Gondolat-MÓRA Ferenc

Nem vagyok csillag,legyek csak rőzseláng de
amíg égek a közelemben levőket melegíthessem

MEGJELENT!

MEGJELENT RÉGEN VÁRT VERSES KÖTETEM AZ AD LIBRUM KIADÓ GONDOZÁSÁBAN: MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ -CÍMMEL. MEGRENDELHETŐ AD LIBRUM KIADÓNÁL



Korponai István: Most és Mindörökké



És ebből a kötetből egy kedvenc.



Pacsirta-Korponai István


Pacsirta száll arany madár
mérhetetlen könnyű lelke
rásimul a végtelenre

Pacsirta száll arany madár
ég tetején énekelve
Istent látja, könnyes szemmel

Pacsirta száll mióta már
arany torka trillájára
hold fekszik az égaljára.

Népdal-Korponai István

Hűtlen babám merre jársz
Ki vigyázza lépted
Hegyek között megpihenve
Csillag lett a lelked

Felnézve a Jóistenre
Te mosolyogsz vissza
Hű szeretőd itt a földön
Bánat könnyét issza

Hűtlen babám merre jársz
Mely csillag sarkában
Angyalokkal eldúdolva
Szerelmes fájdalmad

Itt a földön hű szeretőd
Bánat könnyét issza
Felnézve a Jóistenre
Te mosolyogsz vissza

Gyere vissza édes kincsem
A föld kerekére
Mert nélküled elszáradok
Mint a rakott kéve

Elszáradok semmi leszek
Tűz emészti lelkem
Felszállok a csillagokba
Megkeresni téged.

Álom-Korponai István

A halállal találkoztam az este
A virágzó cseresznyés alatt
Hófehér ruhájában kopott arccal
Állt s hideg szeme megvetőn rám ragadt
-Félsz ?–kérdezte riasztó hangon
bagoly huhogását űzve el
Késével bőre alól hernyót piszkált
S falta kéjesen.
Igen-feleltem,korai lenne még
Tavasz jő és új életre serkent a lég
Élni még élni szeretnék
Mi lesz vagyonommal és a sok nővel ki körbevesz?
-Semmit nem tettél abból amit gyermekként
Álmodtál számító hitvány gazember vagy ki hírnévre
Gazdagságra vágy!
Legjobb barátod elárultad ,hogy mentsd hitvány életed
Feleségével ágyba bújtál!-Ó mond ezt minek nevezed?
Apádat megütötted egy forró részeg este
A szégyenbe szíve megrepedt halálára
lelked fátyla sem rebbent
Ó mond mily ember vagy te?
Anyád ringy rongynak hívtad naponta
Örültél, ahogy az idő emészti el
Temetésén részegen hahotáztál
Ó mond mily ember vagy te?
-Hát készülj az idő elérkezett
Lelkiismeretedből a hiénáknak vess
Egy szeletet,tested is elillan mint
A meg álmodott őrült gondolat
Aljas voltál hideg és számító
Lábnyomod mi utánad maradt
Örökre befedi a hó.

Ajtód előtt-Korponai István

Ajtód előtt ha majd megállok
Rongyos ruhámon sár
Nyári kalászok

Szemedet keresve,fejem lehajtom
Nem lettem jobb
De bevallom

Amit úgyis régen tudsz már
Életet adtál
Vállam fogtad

Ha botladoztam az utat simítottad
Ha mégis elestem
Felemeltél

Véres sáros testem vetett ágyba tevéd
Lelkemet angyalod
Szépítette

Szellemem épségét igéd építette
Rázta kín ember
Gyarlósága

Ajtód előtt ha majd megállok
Szememben könny a megfagyott
Átok

Szívem e kiégett kehely virágnak
Váza egy asszony csalfasága
Fájdalom

Hidege kínnak kéje életem
Elfogyott mint csillagnak
Fénye

Ajtód előtt ha majd megállok kérlek
Bocsáss meg ne legyen rajtam
Átok

Had pihenjek hűs lombok alatt
Kedvenc kis madaram fészket is rak
Dicsőségedre.