Összes oldalmegjelenítés

2010. június 29., kedd

Auguste Renoir Small Study for a Nude,

Antes de un nacimiento.Korponai István

Bajo los cascos de caballos
almas seguidas
los ángeles gritan
La lluvia lo golpeó en un camino negro
viene una ave hace que un rezo salte adelante.

Bajo los cascos de caballos
devastado el fuego encendido de fe
ahuyenta el rayo de sol
Viene una ave siembra la sombra
el baile de una muerte era Dios.

Un hombre viene el árbol bautiza
ave cara, no lo suelte.
Nuestra fe mal hecha su cuervo
Empala nuestra pena
Nuestras aguas de afecto esto
si él secara abrazos esto
En una cáscara suave en luz azulada
él abre una puerta entonces en una debilidad.

Antes de um nascimento. Korponai István

Abaixo dos cascos de cavalos
almas seguidas
os anjos gritam
A chuva bateu nele em um caminho preto
vem um pássaro causa uma oração à Primavera adiante.

Abaixo dos cascos de cavalos
assolado o fogo incandescente de fés
afugenta o raio de sol
Vem um pássaro semeia a sombra
a dança de uma morte foi deus.

Um homem vem a árvore está batizando
pássaro caro, não o lance.
A nossa fé inferior o seu corvo
Empala a nossa pena
As nossas águas de afeto ele
se ele secaria apertos ele
Em uma casca suave em luz azulada
ele abre uma porta então em uma fraqueza.

Before a birth.Korponai István

Under the hooves of horses
followed souls
angels scream
Rain beat it on a black road
comes a bird causes a prayer to spring forth.

Under the hooves of horses
ravaged the glowing fire of faiths
chases away the sunbeam
Comes a bird sows shade
the dance of a death was a god.

A man comes tree is baptizing
expensive bird,do not release it.
Our shoddy faith his crow
Impales our grief
Our affection waters it
if he would dry hugs it
In a soft husk in bluish light
he opens a door then in a weakness.

Születés előtt. Korponai István

Lovak patái alatt
űzött lelkek
angyalok sikoltanak
Eső verte fekete úton
jön egy madár imát fakaszt.

Lovak patái alatt
szétdúlt hitek izzó tüze
elűzi a napsugarat
Jön egy madár árnyat vet
halál tánca Isten lett.

Jön egy ember fa keresztel
drága madár,ne ereszd el.
Tépett hitünk is meg varja
Bánatunkat felnyársalja
Szeretetünk megöntözi
ha száradna megöleli
Lágy burokban kékes fényben
ajtót nyit majd gyengeségben..

2010. június 26., szombat

Párbeszéd az Úrral.Korponai István

-Mit csinálsz ember,munkára ölelésre termett kezed magad ellen fordítod?
-Kire haragszol ennyire mi a keserűséged forrása,hol van a hited ember,szíved addig ver míg élned kell,születtél egy a halálod is.

-Uram,fiatalként zabolátlan csikó voltam nem ismerve mértéket a szajhák és bor méze közt,hajtott űzött a vérem mit te ízesítettél.

-És az ördög!szólt az úr-Választás lehetőségét neked hagytam és az úton az irányt is
a jót és rosszat is ,a nehezet és a könnyűt,-mindent te választottál!

-Majd hosszú évek során érlelődtem,mint pajor a földben láthatatlan volt igazi lelkem,még mindig kacagtam néha a szegényet és dőlyföltem a kínnal mi fogható volt mint a sarló.Hol voltál te nagy úr mikor tévelyegtem zavartan.

-Mondtam ember választanod neked kell,én csak megáldom a gyönyörűségest.Egy imával az ördögnek is tartozol.Lelked bugyra oly szövevényes mint Ariadne fonala.
-Mi fáj hát ember ki kötelet teszel saját nyakadra?

-Fáj a létezés pillanata éget mar a csend lüktetése, mint a frissen főt törköly,undor lett az élet.Mi tettél az emberből te nagy Úr?! Már unokád gyilkos lett irigységből,és mi lett a bére ,kárhozat égő szív!
-Halálra halál béget..

-Te ostoba ,te, ami keletkezik fájdalommal ,halállal , ismét születéssel jár! Szereted sosem volt néked csak hívságod!A föld nem birtokod csak élőhelyed leend
de te a búza mezőt sem aratod mert zsidó magtárból él a búza,ostoba élősködő.
Miből gondoltad a föld csak fehér embert bír?A feketének is fáj a korbács és neki is édes a nap sugara.
-Alávaló lettél ember,amit rád bíztam felélted hol hited ,alázatod ,szereteted mindennel szemben mi élő a földön.

-Uram én csak egy vagyok ,mit tehetnék a sokasággal szemben erőm kicsi..

-Korcs lettél ember kiűzted a megértést a szívedből,saját magod ellen fordulsz csak ,hogy pöffeszkedhess vagyonnal ranggal hírnévvel,Belzebúbnak vetsz és aratsz 12 000 éve,mi gyarlóság hiba és bűn az mind te vagy,menj,menj csak köteleddel,kukacok hordják szét azt mi sosem volt a tiéd.

-Uram a korokat te éled én életem,mondod a lehetőség szolgám és elvertem házamtól,
nem uram ,a ruha mit rám szabtál értékesebb a napnál.De a kufár szabó eldobta ruháját,amint látta mily hatalmas zsákot vart,amelyet szeretet patak sosem tölthet meg .-Vádollak Istenem mert alkotásod a pillanatban nagyobb lett mit lelked gondozni bírna.Ott állt az ördög és ragadta magával idomított állatait,kik erősebbek,gonoszabbak,hitványabbak -mint a megmentő hit.
Vádollak hogy embert teremtettél a paradicsomi bűnből elengedted ,vádollak mert bárányként áldoztad fel egyszülött fiad-Miért,miért,miért szent úr?Mond mindezt miért?

Folytatom!

-

2010. június 24., csütörtök

Le amo. Korponai István

Su abrazo que se cae pétalo
Su beso infierno grave lujurioso
Su ingle la savia de un melocotón
Cielo y cáliz suave.

Amo-o.Korponai István

O seu abraço que cai pétala
O seu beijo inferno grave sensual
A sua virilha a seiva de um pêssego
Céu e taça suave.

I love you.

Your embrace falling petal
Your kiss lustful grave hell
Your groin the sap of a peach
Heaven and soft chalice

Szeretlek-Korponai István

Ölelésed hulló szirom
Csókod buja sírpokol
Ágyékodnak barack nedve
Mennyország és lágy kehely.

2010. június 22., kedd

The Head of Christ, 1735 by Claude Mellan

Círculo y cruz. Korponai István

Círculo y cruz.
Mi fe se arrojó sobre
hueso people_nation soporte
Entre un círculo y una cruz
ellos vagan por un borde, una muerte, un baile.
El derrumbamiento, sin convicción,
Hago un paso como un albatros
Su relámpago de pelo corto
¡¿mi luz reside en usted?!
Detrás quien, antes quien
Dios y el diablo
Campo rico con un color rojizo
¿engaña usted a mi antepasado?
Su flor estropeada pasada el mía
encima del prado con un color de amapola
Para apretarse nos dejan venir en el fondo del cielo
morir, débilmente, para acostarse en el arco iris
Círculo y cruz el mía su flor pasada,
El olor de carne quemada se amplía
y su espejismo próximo se estremece.

Círculo e cruz.Korponai István

A minha fé atirou-se sobre
osso people_nation estante
Entre um círculo e uma cruz
eles vagam uma borda, uma morte, uma dança.
Cair, imperfeitamente,
Faço um passo como um albatroz
O seu relâmpago de cabelo curto
a minha luz reside em você?!
Atrás quem, antes quem
Deus e o diabo
Campo rico de uma cor avermelhada
você trai o meu antepassado?
A sua flor estragada passada minha
em cima do prado de uma cor de papoula
Para apertar-se deixam-nos vir para o fundo do céu
morrer, fracamente, para deitar-se para o arco-íris
Círculo e cruz minha a sua flor passada,
O cheiro de carne queimada expande-se
e a sua miragem próxima treme.

Circle and cross.

My faith flung about
bone people_nation stand
Between a circle and a cross
they roam an edge, a death, a dance.
Collapsing,lamely,
I make a step as an albatross
Your short hair lightning
my light resides in you?!
Behind who,before who
God and the devil
Rich field with a reddish colour
do you betray my ancestor?
His past spoiled flower mine
on top of the meadow with a poppy colour
To tighten let us come onto the bottom of the sky
dying,weakly, to lie down onto the rainbow
Circle and cross mine his past flower,
The smell of burned meat expands
and his coming mirage shudders.

Kör és kereszt-Korponai István

Szétdobált hitemen
csontemberek állnak
Kör és kereszt között
élet, halál, táncot járnak.
Megrogyva,bénán,
albatroszként lépek
Rövid hajad villám
benned rejlik fényem?!
Ki mögött,ki előtt
Isten és az Ördög
Rőt színű dús mező
elárulod ősöm ?
A múlt romlott virága enyém
a pipacsszínű rét tetején
Fölfeszülni gyerünk az ég aljára
haldokolva,gyengén, leheveredni a szivárványra
Kör és kereszt enyém a múlt virága,
Égett hús szaga terjed
s megborzong a jövő délibábja.

2010. június 19., szombat

El juego.

Persiguiéndolo, cansadamente, mal
su corazón hermoso en hierba verde
se relaja.

La oscuridad que envuelve de paso
arranca un sueño como una tormenta como el relámpago
él devasta en la esperanza.

Conducido, cansadamente, mal
en heno fragante su pequeño cuerpo
él descansa.

Quedado atrás compañeros salvajes heridos
en la hierba suave su pequeño cuerpo cayó
su ojo débil último

Tomó el día para su niño
y con el vuelo de rocío de alba
él descansó para siempre en la viga sola de su alma.

O jogo.Korponai István

Persegui-lo, cansadamente, mal
o seu belo coração em grama verde
está descansando.

A escuridade de enrugamento de passagem
arranca um sonho como uma tempestade como relâmpago
ele assola na esperança.

Dirigido, cansadamente, mal
em feno fragrante o seu pequeno corpo
ele descansa.

Ficado para trás companheiros selvagens feridos
na grama suave o seu pequeno corpo caiu
o seu olho escuro último

Tomou o dia da sua criança
e com o vôo de orvalho de alvorada
ele descansou para sempre no raio único da sua alma.

The game.Korponai István

Having it chased,wearily, ill
his beautiful heart in green grass
is relaxing.

The wreathing darkness of passing
plucks a dream as a storm as lightning
he ravages on the hope.

Driven one,wearily, ill
in fragrant hay his little body
he takes a rest.

Lagged behind wounded wild companions
in soft grass his little body collapsed
his dim eye last

Took the day for his child
and with the dawn dew flying
he took a rest forever on the single beam of his soul.

A vad. Korponai István

Űzetve,fáradtan,betegen
szép szíve zöld fűben
elpihen.

Elmúlás gomolygó sötétje
viharként tép álmot villámként
pusztít a reményen.

Űzötten,fáradtan,betegen
illatos szénában kis teste
megpihen.

Sebzett vad társaktól elmaradt
lágy fűben kis teste leroskadt
fénytelen szeme utoljára

Gyermekének nézte a napot
és a hajnali harmattal szállva
lelke egy sugarán örökre megpihent.

2010. június 12., szombat

A láz-Korponai István

Nagyon kiéhezett voltam már,az utolsó esetem óta több mint két év telt el.
Rendesen dolgoztam eljártam kollégáimmal sörözni igyekeztem belevegyülni a szürke közegbe.Szerettek és elfogadtak sokan ez életüket rám bízták volna és ez jó.
Nyaraltunk,horgásztunk és élveztük a nap fényes sugarát.
Nehezen aludtam és keveset,minden éjjel rémisztő arcú fazonok kísértek utamon,minden álom maga volt a bódulat.Reggel sokáig nem tértem magamhoz csak ültem az ágyam szélén és igyekeztem összeszedni magam az eljövő naphoz.
Reggeli szokásos tusolás és kávék után átnéztem a kapott leveleket,ami szükségtelen volt eltüntettem.
Ma fontos napom lesz öltöny nyakkendő legszebb cipő,illatfelhő olajozott hátrafésült haj megnyerő zöld szem karakteres mondhatni csinos pofival,magabiztosan elindultam.
Gyorsan nyélbe ütöttem az üzletet,8milliórol lehoztam az árat 5,5 re és ez már kivetítette a későbbi eladási sikert.A lakásra ráengedtem két manót és szépen rendbe hozatom,ó ez ilyen könnyű.
-Iszol még egyet?kérdezte a főnök.
-Köszönöm,igen elfogadom.
-Kisasszony még két gin egy sör-
-Mond István,mi a titok a te titkod?
-Ugye nem gondolod ,hogy ezt elmondom rögtön,akkor minek kellenék neked?
Rendszerint ebbe a kis füstös de ízlésesen kiépített klubba jártunk,ismert mindenki én is színt úgy mindenkit,ez is kellet az életemhez,itt is jófiú voltam tiszteltek.
Frank Sinatra My Wayt énekelte a dal és az ének lezárta mindig a lelkem,ha nem itt vagyok biztosan könnyezem,de csak hátracsúsztam a és néztem a plafonon egymást kergető kis mértani alakokat.

*

Magányosan éltem,nem volt szükségem senkire sőt a lakásomban kimondottan zavart ha valaki megjelent,gyorsan elküldtem mindenkit,arról meg szó sem lehetett ,hogy valaki ide költözzön.
Tisztában voltam a betegségemmel és ez kizárt mindenféle emberi kapcsolatot.
Már a klubban észrevettem jelentkezett a láz,de még kontrolláltam magam de azt is tudtam sokáig ezt nem bírom.
Nem dolgoztam sokat szinte az egész nyárra megkerestem az irodának amit ígértem,békén hagytak illetve akkor mentem be amikor akartam.
Ültem az autómban és Jan Garbarek felvételeit hallgattam ott álltam az üzlet elött de még nem volt kedvem bemenni,nézelődtem.
Rágyújtottam egy Astorra és élvezetem az élénk illatos füstjét,akkor szállt ki a lány egy BMV ből reszkettem az izgalomtól ő az őt keresem.
Mentem utána az üzletben szőke festett haj,barna szolis bőr ,rövid kis blúz,láttam a tetoválást a hátán és a csípőjén ami kislányosan keskeny volt ,formás húsos popsija aranyosan lifegett fel-le,alakjához mérten hosszú lábán a bokáján aranylánc szívvel.
Testhez simuló nadrágja meztelenné tette láttam mindenét ahogy ránéztem,aranyos kis pocakja mint egy kisbabáé idomtalan volt,melle szinte semmi.
Vettem egy üveg gint és mézet,mögötte álltam vigyáznom kellett ne veszítsem szem elöl
és ő sem vegyen észre.Kártyával fizetett sokat,én keveset vettem mire kiért én már vártam forró voltam tiszta láz éreztem fűtöm az autót,bekapcsoltam a klímát ó de jó volt tüzeltem mint egy kan kutya bár azok dugni akarnak nekem más volt a célom.
Nem volt nehéz követni,láttam felemeli a garázs kaput és beáll.
Kocsit váltottam ez a Ford hatalmas volt,füstüveg senki nem láthatott be,a gardán tengely fölé csináltam egy kis tepsi féle rejtett zugot ahová akár egy 140kg embert is betehetek úgy hogy ráhajtom belül a spéci kis lemezt és letakarom.Magát a koporsót hangszigeteltem,belül kapott egy 5cm hő elleni védelmet és ott volt a kéz és láb bilincs arra az esetre ha a jelölt magához térne.
Szép nagy házban lakik ez a kis kurva,mióta beállt semmi mozgás,szerencsém is volt mert a kerítéstől majdnem beláttam az egész udvart,ami nekem kellett láttam.
Sejtettem,hogy prosti és egyedül él megvártam míg elmegy,lekövettem egy XV kerületi panzióba ment szépen beállt a parkolóba és betipegett hátul ahol egy őr posztolt.
*

Nem vesződtem sokat a riasztó kódjával pár pillanat alatt megvolt,bent voltam a garázsban szépen minden a helyén,falra 3pótkerék felakasztva mellette az asztalon izzók lámpák,biztosíték,fagyálló,olaj.
A garázs nyugati oldalán volt a feljárat a lakásba nem akartam felmenni bár mielőtt beléptem felvettem a halvány zöld műtős ruhámat fejemen fityegett a sapi kezemen a kotonka a gumi kesztyű.Sejtettem mikor érhet haza és nagyon bíztam benne nem fárasztották le annyira ,hogy ne lenne kedve beállni.
Beálltam a feljárat melletti szemetes mellé és vártam,amikor az ember hazaér teljesen elengedi magát,oda a körültekintés és oda a figyelem.
Hallottam a kocsit és hallottam a nyitás érzékelő kattanását,leültem a hat kuka közé és figyeltem szép lassan felfelé haladt a kapu,behajtott felnyomta a fényszórót, láttam egyedül van .Lassan lecsukódott a kapu kiszállt és villanyt kapcsolt,haja szépen feltűzve hátul kis csattal megfogatva,fehér bő selyem nadrág és kis vékony ing,nagyon szép volt.
A hátsó ülésről kivett egy papír táskát és elindult a feljárat felé,teljesen gyanútlanul mint egy kismadár amikor a csapdába sétál.
Oda állt az ajtóhoz és nyitotta, a sokkoló ami egy elefántot is leütött volna izzadt a kezemben,az automata világítás hitelen kialudt,kereste a kapcsolót.Kiléptem és egy gyors mozdulattal befogtam a száját és a sokkolót a veséjéhez nyomtam,abban a pillanatban elájult és bepisilt.Megvagy kis virág ,felvettem a földről és a vállamra tettem fejjel a föld felé ha hányna nem volt ötven kiló ez a lány.
Szépen elhelyeztem a koporsóba leszíjaztam a lábát a kezét ráhúztam a tetőt a gumi szőnyeget, enyém vagy te kis szépség elindultam hazafelé.
*************************************************************************
Folyt köv.

2010. június 7., hétfő

If you want to believe it . Korponai István

If you want to believe it,
how we shall be
do not be watching the
my back behind it
let us be
it that
we dreamed
a thousand of his years maybe
who knows
Came one
bird
begat a hope
on blue sky
an orphan escaped
my heart
moulten the
on a cross
his last sigh.

If you want to believe it,
how we shall be
step towards me seven
and let us be
kiss
I desire it
be the
most beautiful dream
not plundered
treasure chest
let me not be for a prayer
petrified vase.

If you want to believe it,
how we shall be
trust me
and come on
onto an other star
in an other shape
as a light whirlpool
invisible
in a light husk
tasting each other
his soul to melt
one to leak
than the time
eternal to be.

Ha hinni akarod-Korponai István

Ha hinni akarod,
hogy legyünk
ne nézz a
hátam mögé
legyünk
azzá amit
álmodtunk
ezer éve tán
ki tudja
Jött egy
madár
reményt szült
kék égen
menekült árva
szívembe
olvadt a
kereszten
utolsó sóhajtása.

Ha hinni akarod,
hogy legyünk
lépj felém hetet
és legyünk
csókolj ahogy
én kívánom
legyél te a
legszebbik álom
nem kifosztott
kincses láda
ne legyek imának
megkövült váza.

Ha hinni akarod,
hogy legyünk
bízz bennem
és gyerünk
más csillagra
más alakban
fényörvényként
láthatatlan
fényburokban
megízlelve egymás
lelkét elolvadni
eggyé folyni
mint az idő
örök lenni.

2010. június 4., péntek

Az unijó-Korponai István

Miért pont én illetve a családom lenne normális ebben a felfordított világban.
Vidékre utaztam unoka nővérkémékhez pihenni,falu jó levegő csend elfelejtett állatok közelsége falusi koszt és nem utoljára falusi ital.
A falu határában a megöregedett bolonddal találkoztam libákat őrzött,vélhetőleg azt kellet volna tenni de ő Lenin egyik kopott művével kezében lavórba kenyeret mártott és dobta a libák közé.
Ahogy jobban megnéztem itt mindegyik liba kóválygott és közelebb érve törköly pálinka átütő szagát éreztem.
-JÓ NAPOT Laci,megismer még?
-Csókolom bácsi-válaszolt.
Láttam az arca mint a Sicu japán harci kutya bőre olyan ráncos,foga nem volt,óra nagy húsos tiszta lila a lenyelt párlatok folyamodványként.
-Hogy van Lacikám?-kérdeztem
-Hát látja ismét iszom ,pedig a nagy lábú orvos a hegedű megmondta,Laci az alkohol magának méreg akkora lesz a mája mint a lapu levél-
-De mit tehetek,amióta ezeket a szárnyas dögöket legeltetem azóta iszom.
-Lacikám ,hát ezek a libák mind részegek!-
-Drága,író úr miért csak az én májam nőjön ?
-Ezeké a fehér szárnyasoké is nőjön,tömni nem lehet-múlt héten is itt volt valami Svéd állatvédő szolgálat,mindennap,minden pillanatában mellettem voltak a kamerájukkal,hogy hogyan érem el azt a szép nagy liba májat tömés nélkül.
-Még éjszaka sem hagytak békét,az egyik olyan jány forma bebujt mellém az ágyba,hogy figyeljen nem e akkor tömöm sutyiba,no de kiderült,hogy nem jány hanem fiú de akkor mán késő volt.
Most látom messziről egy Volvó porol Laci felé és nekem hevesen integet,nem barátságosan.
-Menjen az úr mert ez a Lindröm ez olyan féltékeny mindenkire,főleg ha férfi,
hegedű doktort is hátba verte -amikor a tályogot kezelte a lábamon,bolond ez is.
Meghallgatva Laci intelmét gyorsan elhajtottam,vissza pillantóból láttam amint hevesen gesztikulálnak egymásnak-majd Laci hassal a földre veti magát és ököllel a földet üti.
Szent ég mi van itt,-gondoltam
Megálltam Icumék háza előtt,szép kis hosszú paraszt ház-füstölt bejárati üveg galambok benne a ház tetején meg a ház építési ideje állt 1964.
Az autó hangjára kinyílt a nagy vaskapu,és ott volt én rég nem látott kedves rokonom és férje talpig Magyar gárda ruhában,fekete pólóban a szöveg :kisebb vagy mint Szlovákia-felírat ,kezdett viszketni a fejem és azt is tudtam nem az én emberem.
Átestünk a találkozáson és a negyedik kupica pálinka elfogyasztása után, kezdtem opálosan nézni ezeket az embereket,Gábort ezt a nagy tahó embert, volt vagy 140kg és minden nevetésnél,úgy hátba vágott,hogy kezdett hányingerem lenni.
-Tudod Andriskám,sokat változott itt minden amióta az Unijóba vagyunk,de gyere majd látod magad is.
-A büdös kurva életbe-üvölt az a szép szál ember és egy tyúkot verdes a földhöz-
kezdtem érezni hogy nem vagyok biztonságban.
-Nézd meg szívem milyen kurva nagyot tojt a sára megint-de utoljára, megy a kutyáknak a hülyéje.
-Bocsánat,hogy kérdezek de miért baj ez?
-Miért, miért látszik nem vagy képben-mert ez nem unijós szabvány háromszor akkora
és mit csinálok ha feljelentenek?
-Kik Gabikám?
-Kik kik nézd meg ,mind a két szomszéd ott lóg a kerítésen,ezek éberebbek mint a moszat.-Nem moszat drágám ,moszad javított Icus.
-És a tojás? mit tesztek vele?
-Mit mit,megy döncinek a kutyának.
A nagy ijedségre ittam még egy kupicát és már annyira részeg voltam,hogy nekimentem a kredencnek és a fejemre esett egy kereszt.
-Szent ég ez meg mi,?
-Á tudod Olaszországban is levetették mindenhol az én Gabim meg követi az eseményeket
feltette a kredencre azt mondta az Isten így is látja.
-Disznó!rebegtem részegségemben de már húztam is össze magam az ütés elöl.
-Jaj Bandikám azok vannak gyere,invitált Icus.
Gyanús volt sehol röfögés sehol egy légy sehol a disznó szar szag,no mindegy
-Feri,gordon,cacacaca,hívta őket a falú esze.
Kettő elég sovány tiszta szőr disznók jöttek elő
-T e Gabikám,és hol vannak e legyek?
-Legyek az kéne még,nézd itt van ez az elektromos rovarcsapda ez kinyírja mind ott sülnek meg alul nézd csak hogy zümmög a kis genyó.
-És a szar, nem látom
-Persze ,hogy nem öcsém, ezek reggel egyszer szarnak,nincs moslék nincs mitől,amikor meg dolog van jön a szaros mi úgy hívjuk-közmunkás szépen össze gyűjti.
-Az unijó az unijó,szabály az szabály,ezeket a disznókat 3-év múlva levágjuk akkor szép húsos 80-90kg lesznek,no jó ez hidd el.
Kicsit a végemet jártam,sok volt a pálinka de az élmény jobban hatott,ebéd, ez a szó úgy hangzott nekem mint hajótöröttnek a hajó látványa,menekülés a halál elöl.
Láttam magam előtt a sárgásan gyöngyöző húslevest,külön a zöldségeket ,külön a húst
és forróság öntötte el a lelkem.
Gabi ez az ős barom megint jó hátba vert,viccet mesélt és úgy röhögött olyan lett a feje mint egy nagy répa,de én már semmit sem értettem enni és enni,ez volt bennem.
Az utolsó sokk akkor ért mikor Icúkám szeletelt kenyeret és cukkinit tálalt fel szépen elkészítve, de sehol leves ,sehol zöldség ,sehol hús.
Olyan düh és csalódottság fogott el ,hogy felugrottam az asztaltól kitámolyogtam az autómba és el el innen mert meghalok,-hallottam amint szegény Icukám kiabál utánam
-Andriskám ,Andriskám legalább hagy csomagoljak neked egy kis cukkinit.
Ahogy kiértem a faluból,félre álltam hánytam egyet és ittam pár korty ásványvizet
ilyen állapotban nem vezethetek,leengedtem az ülést és nyomban elaludtam.
Író úr ...író úr ,erre riadtam,rosszul van ,hívjam a hegedűt?
Laci volt az a falú bolondja.
-Nem, nem jó reggelt Laci csak egy kicsit hirtelen fáradt lettem.
-Képzelje mi történt megházasodom
Kába fejjel kávé nélkül nekem nagyon mindegy mit csinálsz gondoltam.
-És ki a szerencsés Laci?
-Ki lehetne más mint a Lindröm,az esperes úrnál is voltunk tanácsadáson,tudja az unijóban már ezt is lehet.
Azt hiszem szegény Zrínyi rohant ki a várárból úgy mint én ahogy el,többször letekertem az ablakot és okádtam,okádtam.
Csak egyszer érjek haza...csak egyszer érjek haza.

2010. június 3., csütörtök

A morte do homem último. Korponai István

Desesperadamente ele
tremer em um caminho
sozinho
rixas
nada
a minha alma
ele escapa.

Onde letão
o homem
a sua luz
o seu brilho
a sua paixão
sentido de pedra
o seu golpe ele
não é para uma vida
a sua continuação.

Arco-íris desaparecido
sonhe com a vida
o tormento
a ponte
não existente
Espero por ele o direito
Letão o
a minha lamentação.

Rocha de rolos
o vento gelado
inanimado
na neve de um deserto
Onde o homem foi?
Em lágrima de olhos
cristal de gelo
força estranha
carrega jovem malformado
Deuses

Lamentação de artigos de vestuário
hearsecloth
eh homem, amanhã
o que você põe?
Redução
apodrecido
cruzes
o caminho
eles mostram-no?
ou, isto
quem eles enterraram?

Um homem de aço anda
um homem de aço está esperando
da distância
audível
último
cemitério de homem
trombonista
alegre
a sua canção.

2010. június 2., szerda

The last man's death. Korponai István

On a hopeless road
shakily
alone
frays
the nothing
my soul
he escapes.

Where Latvian
the man
his light
his brightness
his passion
stone sense
his beat it
is not for a life
his continuation.


Vanishing rainbow
dream
the torment
the bridge
nonexistent one
I wait for it right
Latvian the
my mourning.

Rolls rock
the frosty wind
lifeless
on the snow of a desert
Where the man was?
In eyes tear
ice crystal
strange strength
bears young malformed
Gods

Mourning garments
hearsecloth
hey man
what do you put on?
Cut up
rotten
crosses
the road
do they show it?
or,that
who did they bury?

A steel man walks
a steel man is waiting
from the distance
audible
last
man cemetery
trombonist
cheerful
his song.

Az utosó ember halála-Korponai István

Reménytelenül az
úton remegve
egyedül
elfoszlik
a semmi
lelkem
menekül.

Hová lett
az ember
fénye
ragyogása
szenvedélye
kő értelem
dobbanása az
életnek nincs
folytatása.

Eltűnő szivárvány
álom az élet
a kín
a híd
nem létezőt
várom igaz
lett a
gyászom.

Sziklát görget
a fagyos szél
élettelen
puszták haván
Hová lett az ember?
Szemekben könny
jégkristály
idegen erő
szül torz
Isteneket

Gyászruha
gyászlepel
hé ember,holnap
mit veszel fel?
Szétszabdalt
korhadt
keresztek
az utat
mutatják?
vagy ,hogy
kit temettek?

Acélember jár
acélember vár
a távolból
hallatszó
utolsó
embert temető
harsonás
vidám
dalára.