Összes oldalmegjelenítés

2010. július 15., csütörtök

Magány Korponai István

Amikor már fáj
a lélek
de élnek még
tartó üszkös
remények
csak lassan
lépni
kimérten
Isten felé
egészen
ez nem
nem igaz
hogy így legyen
nem jön nem lesz
több tavasz
sem nyár
ami még
meg maradt
csak hátravan
nem világ tó ura
bágyatag
Ördöngös álmok
kikelet
elment egy ember
ki sosem
volt sohasem
szeretett.

1 megjegyzés:

  1. magány....halál....mi van veled?
    Miért csak ilyen lemondó..mindentől eltaszított gondolataid vannak? Bár kétségtelen jól megfogalmazottan,de keserűen...azért tudod ,az élet nem ilyen....jó lenne már valami vidámabbat is olvasni tőled...remélem lesz élményed hozzá..hisz ,ha nem is egy szerelem ,de a természet szépsége is ihletet szokott neked adni!!
    Elszomorít a verseidből áradó keserűség és magány...remélem a valós életed azért nem ilyen..
    ölellek szeretetemmel:Magdel :)))

    VálaszTörlés