Tegyél láthatóvá kérlek,hogy elfogadjam magam
Az évek mik sorsom összehordták forgácsként
Felszámolja önmagam-Hát nézd!
Ez itt letépve a bőröm,ugyanúgy mint kígyó ha vedlik
Lásd alatta szorgos kötegben csillan ín, izom.
Hát nézd!-Érted lefejtem e rostokat láss
Hófehér csontokat,mint illúziót én a félelem
Tetején.Hát nézd!-Isten ujja porrá őrli
Eltünteti,mi látható és kemény ércnél hajlékonyabb.
Látod alatta az ott a szívem,vágyaktól,harcoktól
Vereségektől véresen,dobban még lassan, ahogy én járok
Lépteim remegése néha egy átok, egy bevégeztetett élet szenvedése.
Hát nézd!Nézd,keresd azt mi nem anyag és nem látható, a Lelkem.
Látod, elfér a kezedben majd tova surran és bekeríti a napot,
Meleget csen, hogy felolvassza vágyam mi kővé fagyott.
Hát nézd!Benne rejlik első mosolyom és az öröm,hogy ember vagyok
Látod az sötét örvénylő korom az ott a bánatom
De nézd! Az ott meg a fény, az oltás a hit és a remény.
Látod hát ez itt ez itt én vagyok, meztelen testtel lélekkel
Félelmekkel,bűnökkel ,szeretni,csak szeretni akarok.
Kiterítettem magam lásd erényem összes hibám.Te legyél
Ki láthatóvá ölel,hogy elfogadhassam magam.
Legyél te a minden és legyél te az egy ,legyél az első
Legyél az utolsó szemem bársonyára végső csókot adó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése