Kék és vörös
mint szemed és
koszorúba font hajad
lágyan folyó
zuhatag
Okos szemed kulcs
és zár fénye
messze jár
visszahuppan
keresni új titkot
nyomban s
elenged mindent
titokban
Rám vetül fürkész
ajkad virága
rezdül
rózsa varázsa
nekirobban a falnak
felismer felkutat
salakot ürít
lelkemből
ölel félt ringat
elsuttogja fájón
álmainkat
ami múltba veszett
száz milliárd évbe
Tavaszi zöld fű
ereje zsendül
és halkan mint
imánk egymásnak
rezdül
Ama nap mely
ördög napja lett
poklokból
visszatérünk
meghalni gyászolni
színtelen életünk.
Kék és vörös
mint szemed és
koszorúba font hajad
lágyan omlik csillog
mint száradt sebünk
Üresen zakatol száguld
terméketlen szomjas
sivatagba ahol a homok
óceán titokban
a halállal takarózva
megjövendölt
életünk álmodja.
Tetszik az új külső!:))
VálaszTörlésEz végre nem nyomasztó ,mint a másik volt!
Ja ...és a vers.....az is tetszik :)