Összes oldalmegjelenítés

2010. június 19., szombat

A vad. Korponai István

Űzetve,fáradtan,betegen
szép szíve zöld fűben
elpihen.

Elmúlás gomolygó sötétje
viharként tép álmot villámként
pusztít a reményen.

Űzötten,fáradtan,betegen
illatos szénában kis teste
megpihen.

Sebzett vad társaktól elmaradt
lágy fűben kis teste leroskadt
fénytelen szeme utoljára

Gyermekének nézte a napot
és a hajnali harmattal szállva
lelke egy sugarán örökre megpihent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése