Összes oldalmegjelenítés

2010. június 26., szombat

Párbeszéd az Úrral.Korponai István

-Mit csinálsz ember,munkára ölelésre termett kezed magad ellen fordítod?
-Kire haragszol ennyire mi a keserűséged forrása,hol van a hited ember,szíved addig ver míg élned kell,születtél egy a halálod is.

-Uram,fiatalként zabolátlan csikó voltam nem ismerve mértéket a szajhák és bor méze közt,hajtott űzött a vérem mit te ízesítettél.

-És az ördög!szólt az úr-Választás lehetőségét neked hagytam és az úton az irányt is
a jót és rosszat is ,a nehezet és a könnyűt,-mindent te választottál!

-Majd hosszú évek során érlelődtem,mint pajor a földben láthatatlan volt igazi lelkem,még mindig kacagtam néha a szegényet és dőlyföltem a kínnal mi fogható volt mint a sarló.Hol voltál te nagy úr mikor tévelyegtem zavartan.

-Mondtam ember választanod neked kell,én csak megáldom a gyönyörűségest.Egy imával az ördögnek is tartozol.Lelked bugyra oly szövevényes mint Ariadne fonala.
-Mi fáj hát ember ki kötelet teszel saját nyakadra?

-Fáj a létezés pillanata éget mar a csend lüktetése, mint a frissen főt törköly,undor lett az élet.Mi tettél az emberből te nagy Úr?! Már unokád gyilkos lett irigységből,és mi lett a bére ,kárhozat égő szív!
-Halálra halál béget..

-Te ostoba ,te, ami keletkezik fájdalommal ,halállal , ismét születéssel jár! Szereted sosem volt néked csak hívságod!A föld nem birtokod csak élőhelyed leend
de te a búza mezőt sem aratod mert zsidó magtárból él a búza,ostoba élősködő.
Miből gondoltad a föld csak fehér embert bír?A feketének is fáj a korbács és neki is édes a nap sugara.
-Alávaló lettél ember,amit rád bíztam felélted hol hited ,alázatod ,szereteted mindennel szemben mi élő a földön.

-Uram én csak egy vagyok ,mit tehetnék a sokasággal szemben erőm kicsi..

-Korcs lettél ember kiűzted a megértést a szívedből,saját magod ellen fordulsz csak ,hogy pöffeszkedhess vagyonnal ranggal hírnévvel,Belzebúbnak vetsz és aratsz 12 000 éve,mi gyarlóság hiba és bűn az mind te vagy,menj,menj csak köteleddel,kukacok hordják szét azt mi sosem volt a tiéd.

-Uram a korokat te éled én életem,mondod a lehetőség szolgám és elvertem házamtól,
nem uram ,a ruha mit rám szabtál értékesebb a napnál.De a kufár szabó eldobta ruháját,amint látta mily hatalmas zsákot vart,amelyet szeretet patak sosem tölthet meg .-Vádollak Istenem mert alkotásod a pillanatban nagyobb lett mit lelked gondozni bírna.Ott állt az ördög és ragadta magával idomított állatait,kik erősebbek,gonoszabbak,hitványabbak -mint a megmentő hit.
Vádollak hogy embert teremtettél a paradicsomi bűnből elengedted ,vádollak mert bárányként áldoztad fel egyszülött fiad-Miért,miért,miért szent úr?Mond mindezt miért?

Folytatom!

-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése