Ajtód előtt ha majd megállok
Rongyos ruhámon sár
Nyári kalászok
Szemedet keresve,fejem lehajtom
Nem lettem jobb
De bevallom
Amit úgyis régen tudsz már
Életet adtál
Vállam fogtad
Ha botladoztam az utat simítottad
Ha mégis elestem
Felemeltél
Véres sáros testem vetett ágyba tevéd
Lelkemet angyalod
Szépítette
Szellemem épségét igéd építette
Rázta kín ember
Gyarlósága
Ajtód előtt ha majd megállok
Szememben könny a megfagyott
Átok
Szívem e kiégett kehely virágnak
Váza egy asszony csalfasága
Fájdalom
Hidege kínnak kéje életem
Elfogyott mint csillagnak
Fénye
Ajtód előtt ha majd megállok kérlek
Bocsáss meg ne legyen rajtam
Átok
Had pihenjek hűs lombok alatt
Kedvenc kis madaram fészket is rak
Dicsőségedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése