Auguste Renoir Small Study for a Nude,

Antes de un nacimiento.Korponai István

Bajo los cascos de caballos
almas seguidas
los ángeles gritan
La lluvia lo golpeó en un camino negro
viene una ave hace que un rezo salte adelante.

Bajo los cascos de caballos
devastado el fuego encendido de fe
ahuyenta el rayo de sol
Viene una ave siembra la sombra
el baile de una muerte era Dios.

Un hombre viene el árbol bautiza
ave cara, no lo suelte.
Nuestra fe mal hecha su cuervo
Empala nuestra pena
Nuestras aguas de afecto esto
si él secara abrazos esto
En una cáscara suave en luz azulada
él abre una puerta entonces en una debilidad.

Antes de um nascimento. Korponai István

Abaixo dos cascos de cavalos
almas seguidas
os anjos gritam
A chuva bateu nele em um caminho preto
vem um pássaro causa uma oração à Primavera adiante.

Abaixo dos cascos de cavalos
assolado o fogo incandescente de fés
afugenta o raio de sol
Vem um pássaro semeia a sombra
a dança de uma morte foi deus.

Um homem vem a árvore está batizando
pássaro caro, não o lance.
A nossa fé inferior o seu corvo
Empala a nossa pena
As nossas águas de afeto ele
se ele secaria apertos ele
Em uma casca suave em luz azulada
ele abre uma porta então em uma fraqueza.

Before a birth.Korponai István

Under the hooves of horses
followed souls
angels scream
Rain beat it on a black road
comes a bird causes a prayer to spring forth.

Under the hooves of horses
ravaged the glowing fire of faiths
chases away the sunbeam
Comes a bird sows shade
the dance of a death was a god.

A man comes tree is baptizing
expensive bird,do not release it.
Our shoddy faith his crow
Impales our grief
Our affection waters it
if he would dry hugs it
In a soft husk in bluish light
he opens a door then in a weakness.

Születés előtt. Korponai István

Lovak patái alatt
űzött lelkek
angyalok sikoltanak
Eső verte fekete úton
jön egy madár imát fakaszt.

Lovak patái alatt
szétdúlt hitek izzó tüze
elűzi a napsugarat
Jön egy madár árnyat vet
halál tánca Isten lett.

Jön egy ember fa keresztel
drága madár,ne ereszd el.
Tépett hitünk is meg varja
Bánatunkat felnyársalja
Szeretetünk megöntözi
ha száradna megöleli
Lágy burokban kékes fényben
ajtót nyit majd gyengeségben..

Párbeszéd az Úrral.Korponai István

-Mit csinálsz ember,munkára ölelésre termett kezed magad ellen fordítod?
-Kire haragszol ennyire mi a keserűséged forrása,hol van a hited ember,szíved addig ver míg élned kell,születtél egy a halálod is.

-Uram,fiatalként zabolátlan csikó voltam nem ismerve mértéket a szajhák és bor méze közt,hajtott űzött a vérem mit te ízesítettél.

-És az ördög!szólt az úr-Választás lehetőségét neked hagytam és az úton az irányt is
a jót és rosszat is ,a nehezet és a könnyűt,-mindent te választottál!

-Majd hosszú évek során érlelődtem,mint pajor a földben láthatatlan volt igazi lelkem,még mindig kacagtam néha a szegényet és dőlyföltem a kínnal mi fogható volt mint a sarló.Hol voltál te nagy úr mikor tévelyegtem zavartan.

-Mondtam ember választanod neked kell,én csak megáldom a gyönyörűségest.Egy imával az ördögnek is tartozol.Lelked bugyra oly szövevényes mint Ariadne fonala.
-Mi fáj hát ember ki kötelet teszel saját nyakadra?

-Fáj a létezés pillanata éget mar a csend lüktetése, mint a frissen főt törköly,undor lett az élet.Mi tettél az emberből te nagy Úr?! Már unokád gyilkos lett irigységből,és mi lett a bére ,kárhozat égő szív!
-Halálra halál béget..

-Te ostoba ,te, ami keletkezik fájdalommal ,halállal , ismét születéssel jár! Szereted sosem volt néked csak hívságod!A föld nem birtokod csak élőhelyed leend
de te a búza mezőt sem aratod mert zsidó magtárból él a búza,ostoba élősködő.
Miből gondoltad a föld csak fehér embert bír?A feketének is fáj a korbács és neki is édes a nap sugara.
-Alávaló lettél ember,amit rád bíztam felélted hol hited ,alázatod ,szereteted mindennel szemben mi élő a földön.

-Uram én csak egy vagyok ,mit tehetnék a sokasággal szemben erőm kicsi..

-Korcs lettél ember kiűzted a megértést a szívedből,saját magod ellen fordulsz csak ,hogy pöffeszkedhess vagyonnal ranggal hírnévvel,Belzebúbnak vetsz és aratsz 12 000 éve,mi gyarlóság hiba és bűn az mind te vagy,menj,menj csak köteleddel,kukacok hordják szét azt mi sosem volt a tiéd.

-Uram a korokat te éled én életem,mondod a lehetőség szolgám és elvertem házamtól,
nem uram ,a ruha mit rám szabtál értékesebb a napnál.De a kufár szabó eldobta ruháját,amint látta mily hatalmas zsákot vart,amelyet szeretet patak sosem tölthet meg .-Vádollak Istenem mert alkotásod a pillanatban nagyobb lett mit lelked gondozni bírna.Ott állt az ördög és ragadta magával idomított állatait,kik erősebbek,gonoszabbak,hitványabbak -mint a megmentő hit.
Vádollak hogy embert teremtettél a paradicsomi bűnből elengedted ,vádollak mert bárányként áldoztad fel egyszülött fiad-Miért,miért,miért szent úr?Mond mindezt miért?

Folytatom!

-

Le amo. Korponai István

Su abrazo que se cae pétalo
Su beso infierno grave lujurioso
Su ingle la savia de un melocotón
Cielo y cáliz suave.