A denevér röpte-Korponai István

Az ember sorsa mint
a denevér röpte
ismeretlenből az
ismeretlenbe,
egyenes életből
zuhanni a mélybe
zsákmányért csapódni
az ingoványos földbe.


Árva leszek árva,örökre elveszett
ha elhagyom hazám a földet
amelyből lelkem született
kihajtottam mint diófa barna ága
mag hűségem hagyva a tavalyi nyárnak.

Az ember sorsa mint
a denevér röpte
ismeretlenből az
ismeretlenbe,
egyenes életből
zuhanni a mélybe
zsákmányért,álomért
csapódni földbe.

Kinek sosem lesz már
hű szeretője könnyet
ejt a kapott keszkenőre
Zokogva állok hazám Teste
előtt üvöltöm a kínt mi
szívem helyén kinőtt
Hát miféle Isten vagy te mond?
Álmunk volt csak
azt is ellopod?

Hányszor haljon meg az,
ki e földön Magyarnak született!??!
Kinek élete a haza ,tisztelete
mert, Isten,Haza,Család az Ősök üzenete!